Igor Lazin, a Kistehén rajzolója. Született Szerbiában.
Mikor és miért költöztél Magyarországra?
1991-ben, a háború miatt. Levegőben volt már a sorozás, és nem akartam bevonulni. Nem értettem, miért kellene olyanokra lövöldöznöm, akik a barátaim voltak. A horvátok, bosnyákok. A családunk is ilyen volt, a nacionalizmus nem volt téma nálunk. Aztán később hallottam, hogy egy barátom elesett, többen alkoholisták lettek az átéltek miatt.
Mennyire szakadt meg a kapcsolatod az otthoniakkal?
A háború évei alatt egyáltalán nem mehettem haza. Aztán elkezdtem hazajárni, de a kapcsolataim lassan megszakadtak az otthoniakkal. A szüleimet látogatom meg, talán havonta egyszer. És maradt néhány barátom ott. Nagyjából a velem egykorúak, akikkel együtt jártam iskolába. Velük szoktam találkozni, és skype-on tartom a kapcsolatot. De a legtöbb ismeretségem ide köt.
Miért látogatsz mégis rendszeresen haza?
A szüleim miatt, és a gyerekeim miatt. Szeretném, ha beszélnének szerbül. Hogy megértsék, hogyan gondolkodom.
Gondoltál arra, hogy visszaköltözz Szerbiába?
Egyszer, 2003-ban haza akartam költözni, de nem találtam a kapcsolatot az ottani élettel. Nem ismertem ki magam az ottani szabályokon. Szerbiában nagyon fontosak a kiskapuk, és én már elszoktam az ilyenektől.
Szerbiát vagy Magyarországot hívod otthonodnak?
Nincs otthonom. A Holdat hívom otthonomnak. Kívülálló vagyok itt is és ott is. Én nem hallgattam Cseh Tamást, az LGT-t itt hallottam először, nem itt kezdtem csajozni.
De ha elköltöznék egy harmadik helyre, akkor talán Budapestet hívnám otthonomnak. Vagy még inkább a Tiszát. Az ott folyik 200 méterre a régi házunktól, Novi Knezlecben.
Milyennek látod Magyarországot?
Langyosnak. Fülledtnek. A xenofóbia miatt például. Meg szomorúak az emberek. Kevesen mosolyognak. De nyugalom van mégis. Lehet dolgozni. Nincs nagy gond, de nincs nagy öröm sem.
Gondolkozol, hogy továbbköltözz innen?
Egyelőre nem. A gyerekeim itt tartanak. Talán később, valahová a tenger mellé.