Ghánában születtél, ott jártál iskolába. Miért és hogyan jöttél Magyarországra?

Édesanyám magyar. Miskolcon ismerkedett meg a Ghánából érkezett édesapámmal, aki akkor itt tanult. Aztán 1978-ban összeházasodtak, és kiköltöztek Ghánába. Ott születtem és Acrában éltem. Aztán a gimnázium után úgy gondoltam, hogy itt járok majd egyetemre. A nővérem akkor már Magyarországon élt, én pedig 2001-ben beiratkoztam egy angol nyelvű egyetemre.

Ekkor még nem beszéltél magyarul?

De igen, anyám velünk otthon magyarul beszélt, és tanított is minket a nyelvre. És korábban is voltunk már négy-ötször Magyarországon, a család miatt. Egyszer, tizennégy évesen 2-3 hónapot töltöttem Göncön, a rokonoknál.

Mire emlékszel ebből a látogatásaidból?

Hogy hideg volt. (Nevet.) És hogy bandáztunk a helyi gyerekekkel.

Könnyű volt akkor beilleszkedni?

Persze, mert a gyerekek mindenhol ugyanazt csinálják. Együtt felfedezik a környéket, játszanak.

Ugyanilyen könnyen találtad meg a helyed, amikor egyetemre jöttél?

Nem, az első év nehéz volt, mert nem ismertem senkit. Sokat hallgattam zenét, egyedül járkáltam, naplót írtam, meg versszerűségeket. Ekkor gondoltam először arra, hogy fain lenne zenélni. Ghánában katolikus iskolába jártam, ott sokat énekeltünk, de amúgy semmilyen előképzettségem nem volt. És akkoriban a nővéremmel jártunk dancehall partikra, ott találkoztam a későbbi zenésztársaimmal, Mangóékkal, Bosiékkal.

Egyszer egy buliban hozzám került a mikrofon, énekeltem, csak úgy, improvizálva, és aztán került szóba, hogy menjek el hozzájuk a stúdióba. Aminek az lett a vége, hogy rengeteg bulit csináltunk együtt, sok zenésszel ismerkedtem meg, és 2003-ban kiadtuk az első lemezemet.

Elég hamar megtaláltad a helyed.

Világéletemben könnyen megtaláltam a helyem. Ahová bedobnak, ott úszom.

Eszerint nem érzed magad soha kívülállónak?

De, hát azért kicsit más vagyok, mint akik itt születtek. De kicsit más vagyok Ghánában is.

Mi volt az, amit nehéz volt megszokni Magyarországon?

A nyelvhasználat, a kulturális kódok, a mimika. Itt visszafogottabbak az emberek, nem gesztikulálnak annyira. Meg kellett tanulnom ezt is.

Melyik országot tartod a hazádnak?

Két hazám van. Hazamegyek Ghánába is, mert ott nőttem fel, ott tanultam, ott is vannak barátaim. De most már hazajövök Magyarországra is.

Gyakran látogatsz vissza Ghánába?

Legutóbb két éve voltam, akkor fél évet töltöttem el ott. Ott is elkezdtem zenélni, azért maradtam ennyi ideig. Sok hasonlóság van az ottani és az itteni társaságom közt. Ott is szervezek egy bulisorozatot, ami ment tovább azután is, hogy én eljöttem, és ez nagyon jó dolog.

Beszéled a helyi nyelveket?

Kinn angolul beszélek, meg egy kicsit az ország legnagyobb nyelvét, a Twi nyelvet. De apán valójában ewéül beszél, amit én nem tudok.

Hol érzed magad komfortosabban, Ghánában vagy Magyarországon?

Mindkét hely jót tesz a szívemnek. Itt van a munkám, itt vannak a barátaim, és itt van Európa, ahol koncertezünk. Kinn pedig van egy olyan peace of mind, ami fontos nekem az élethez. Meg a család. Az is nagyon fontos. Az a legfontosabb.