- Mit tehetünk a klímaváltozás ellen – ha egyáltalán tehetünk - hogy fenntarthassuk a jelenlegi értékeket és ne legyen, mondjuk például mediterrán időjárás Pécsen? Egyáltalán ez előfordulhat?

Konkrétan Pécs klímájának mediterrán jellege vitatható, hiszen a korábban a városban elhelyezett állomás egy tűzfal mellett melegedett. (A szakma ezt tudta, el is költöztette gyorsan.) Hogy a kérdés lényegére válaszoljak, sok lépést kell mindenütt a világban megtenni ahhoz is, hogy ne legyen nagyon gyors a változás. A végcél a mostani kibocsátás 50–80 százalékos csökkentése (sajnos ez a mai tudásunk hibasávja), ami ahhoz kell, hogy az üvegházgázok kibocsátása ne legyen több, mint az óceánok és szárazföldek elnyelő kapacitása, vagyis ne nőjenek tovább a légköri koncentrációk. Ha ez egyszer megtörténik, azután már „csak” további fél fokot melegszünk majd, az óceánokban elnyelt hő légkörbe kerülése nyomán.

- Miért olyan nehéz ez, ha egyszer szükség van rá az éghajlat érdekében?

Vegyük sorba, hogy mitől is függ a világ üvegházgáz-kibocsátása. Először is attól, hogy hány ember energia, táplálék, stb. igényeit kell kielégíteni. Másodszor attól, hogy átlagosan milyen színvonalon, amit egy főre eső nemzeti össztermékben (GDP-ben) szoktunk kifejezni. A következő tényező az, hogy mondjuk egy dollár megtermeléséhez- és felhasználásához mennyi energiára van szükség, végül a negyedik tényező az, hogy egységnyi energia megtermeléséhez és célba juttatásához mennyi üvegház-gázra (elsősorban széndioxidra) van szükség. Mármost, a két utóbbi tényező szép lassan csökken az 1970-es évek óta, vagyis egyre kevesebb energiával és ehhez belül is egyre kevesebb üvegházgáz kibocsátásával képes az emberiség megtermelni egy dollárnyi terméket. Csak az a baj, hogy a másik két tényező, vagyis bolygónk népessége és az átlagos „jólét” ennél sokkal gyorsabban növekszik.

- Értem a gondot, de akkor hol keressük a megoldást?

Bár vannak törekvések a népesség növekedésének a visszafogására, pl. Kínában, de biztosan nem tudna a világ abban megegyezni, hogy ezt általánossá tegye. A jólét visszafogása sem igazi megoldás, hiszen a Föld országainak jelentős hányadában emberek milliárdjai élnek nyomorúságos körülmények között és ezeknek a népeknek a szaporulata is magasabb. Marad tehát a kedvező tendenciák felgyorsítása, azaz az energiával való ésszerű takarékosság és ennek hatékonyabb felhasználása.

- Ez így nekem egy kicsit szólamszerű! Lehetne konkrétabban?

Konkrétabban lehet, rövidebben nem. Ugyanis mindkettőre számos lehetőség van, de külön-külön egyik sem elegendő a kívánt kibocsátás-csökkentéshez. Az energiahatékonyság fokozása azt jelenti, hogy kevésbé energiaigényes termékeket gyártsunk és használjunk (ezt segítik a megfigyelhető tendenciák, pl. az informatika terjedése), a takarékosság pedig azt, hogy kerüljük a fölösleges pazarlást. Ez utóbbi nem is áldozat, hanem (ha jól és korrekten működik a számlázás) akkor nyereség az egyén számára is. Például, lakásaink, épületeink szigetelésével rengeteg energiát megtakaríthatunk, de akár a mindennapi odafigyelés a TV-k, monitorok, lámpák mindenkori lekapcsolása is sokat jelenthet. A negyedik tényező, az üvegházgáz-igény csökkentése is több módon lehetséges. A legegyszerűbb, még a szén-alapú energiaforrásokon belül minél több gázt és minél kevesebb szenet használni az energiatermelésben. A földgáz elégetésekor ugyanis nemcsak a szén és az oxigén egyesülése termel energiát (és sajnos széndioxidot is), hanem más reakciók is. A szén esetében viszont minden megtermelt kilowattóra energia kitermeli a maga széndioxid-többletét. (A kőolaj e szempontból a kettő között van.)

- Mi van az atomenergiával?

Igen, az atomenergia elvben akár minden gondunkat megoldhatná, de a gyakorlatban mégsem. Az egyik probléma a környezeti kockázat, amit Csernobil (1986) óta mindnyájan értünk. De nemcsak ez a gond, hanem az atomerőművek biztonsága. Talán meglepő, de statisztikai adatok bizonyítják, hogy már az 1970-es évek második felében elkezdett csökkenni az új atomerőmű-kapacitások építése. Ennek oka még nem lehetett a félelem akár egy új Csernobiltól, akár a terrorizmustól, bár azóta mindkettő fékezi ennek az energiának a terjedését. A hetvenes években inkább arról lehetett szó, hogy a bonyolult technika kiépítéséhez és működtetéséhez kellően fejlett országok addigra már nem igényelték olyan ütemben az atomenergiát, mint ennél korábban. Az atomenergia kezdeti lendületét emellett a radioaktív hulladék elhelyezésének problémája, mint a technológia mindennapi velejárója, környezeti hátránya is gyengíti.